Idén Makár püspök szerepében láthatjuk viszont. Egyed Attila szerint - aki a koronazas.hu-n beszélt élményeiről.

• A helyszín szelleme rengeteget ad a színész élményéhez is: felemelő és elgondolkodtató érzés a bazilika romjai és a királyok sírjai felett játszani.

Eddig kétszer vett részt a Koronázási szertartásjátékban, az idei a harmadik alkalom. Jó szívvel tér vissza a színpadra?

Természetesen, hiszen ismét egy nagyon izgalmas történelmi korszakba, III. Béla korába fogunk belecsöppenni. Makár püspököt fogom játszani, akinek a karakterével kapcsolatban egyelőre a kutakodási fázisban tartok.

Ki tud emelni egy kedvenc pillanatot az eddigi Szertartásjátékokból?

Az első két Szertartásjátékot nem tudtam végignézni egyéb szakmai elfoglaltság miatt, de az elmúlt két évben lehetőségem volt szerepelni benne: Könyves Kálmánt alakítottam, először főszereplőként, második alkalommal pedig egy visszatérés erejéig. A 2015-ös előadásban volt egy nagyon szép pillanat, amely azóta is a legkedvesebb számomra. Rendkívül érdekes vonása volt az előadásnak, hogy az utolsó monológom párhuzamosan zajlott a vakíttatással. Úgy írták a forgatókönyvet, hogy miközben Álmost megvakítják, az a belső történés megy végbe Kálmán lelkében, amelyből érzékelhető, hogy továbblép, felnő a későbbi nagy királyi voltához, és megindul a koronázás felé. Ennek a furcsa dramaturgiai kettőssége gyönyörű pillanat volt.

Van érezhető különbség a Szertartásjáték és más szabadtéri produkciók között?

A legtöbb tekintetben hasonlít a „klasszikus” előadásokhoz, azonban a helyszín és a téma egészen más, mint a korábbi tapasztalataim során. A helyszín szelleme rengeteget ad a színész élményéhez is: felemelő és elgondolkodtató érzés a bazilika romjai és a királyok sírjai felett játszani.

Egy viszonylag kötött elemekkel rendelkező produkcióról beszélünk. Mi az, amitől évről évre mégis megújul és friss élményt adhat a nézőknek?

Az első két előadásnak lineáris dramaturgiája volt, tehát kronológia szerint haladt a történet. Bármilyen izgalmas is egy életút végigtekintése, azért mégiscsak érdekesebbé válik, hogyha ezt egy picit néha „megbolondítjuk”. Úgy látom, hogy az utóbbi években ebbe az irányba haladunk. Maga a koronázási szertartás, az akkori szövegek pontos elhangzása, a rítusok pontos megtörténése tulajdonképpen fel van osztva, és ezen szakaszok között nyerhetünk bepillantást a király életének legfőbb pillanataiba. Ez az, ami kicsit megtöri a dramaturgiát, és ezáltal válik még élőbbé a néző számára. A forgatókönyvet olvasva azt látom, hogy ez idén is hasonlóképpen lesz, és azt hiszem, ez így van jól.

Van olyan dolog, ami nehézséget jelentett a produkcióval kapcsolatban?

Az nehéz pillanat volt, amikor a Könyves Kálmán életéről szóló Szertartásjáték második előadását a vihar miatt meg kellett szakítani. Tudtuk, hogy jönni fog az eső, de nagyon bíztunk benne, hogy végig tudjuk vinni az előadást – sajnos nem így lett. Szörnyű volt, azt éreztük, a nézőtéren is és a színpadon egyaránt, hogy jó lett volna még egyszer átélni, ahogy elemelkedik az egész történet a színpadtól. Őszintén remélem, idén ilyenre nem kerül sor!