Évszakok, Érints meg, Homok a szélben. Dalok, amelyek összeforrtak egy olyan emberrel, aki 50 éve jelen van a zenei pályán. Együttese a Korál, február 6-án ismét eredeti felállásban lépett színpadra Budapesten a közönség előtt. A Liszt Ferenc-díjas, legendás dalszerzőt a három és fél évtizedes múlttal rendelkező zenekar történetéről, és karrierjének különböző állomásairól kérdeztük.

A Liszt Ferenc-díjas híresség elárulta, hogy gyermekkorában minden a foci – a Ferencváros – és az amerikai filmek körül forgott, míg kedvet nem kapott a zenéléshez a gangos házakban hétvégente megjelenő vándormuzsikusoktól. Nem sokkal később már az édesapjától karácsonyra kapott tangóharmonikán ő maga játszott a lakóknak, majd kezdeti autodidakta tanulmányai után a házban élő zongoratanárnőtől vett leckéket, és beiratkozott a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskolába is.

A szakközépiskola zenekarának tagjaként találkozott először a Neotonnal, amelyhez 1972-ben csatlakozott. 'Egy új világ tárult elém, amikor eljutottam az együttessel Afrikába. Teljesen skizofrén állapotba kerültem a külföldön látottaktól' - idézte fel ezeket az időket a zenész.

A zenekarból való kiváláshoz egy Black Sabbath koncerten való részvétel vezetett, amelynek hatására Som Lajossal elhatározta, létrehoz egy ilyen jellegű magyar rockbandát, így 1972-ben megalapította Magyarország első hard rock zenekarát, a Taurus XT-t, amely Brunner Győző és Radics Béla személyével vált teljessé.

Hiába arattunk hatalmas sikert koncertről koncertre – debütáló fellépésükre például 10.000 ember volt kíváncsi – egy igazi bálvánnyal, Radics Bélával a soraikban, mégsem vehettünk fel nagylemezt, így a televízióba és a rádióba sem tudtunk bekerülni - beszélt a Taurus akkori helyzetéről a Liszt Ferenc-díjas művész. Som helyét aztán Zorán vette át az együttesben, amelynek pályafutása csupán egy évig tartott.

Azért, hogy a Taurus kudarcát elfeledje és kiheverje, Balázs Fecó Ausztria és Németország bárjaiban dolgozott egy alkalmi formációval. Ebből lelkileg és anyagilag feltöltődve tért haza 1975-ben, majd Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként - amely már akkor a Korál névre hallgatott - vetette bele magát a munkába. Nem sokkal később pedig önálló zenekarként folytatta a Taurus által képviselt utat. Balázs Fecó elárulta, ő mindig is a lírát, míg mellette Radics, majd Fischer László a keményebb rockot képviselte.

Az 1981-es Táncdalfesztivál sikerdalát, a Homok a szélben című szerzeményt kezdetben nem igazán kedveltem, de a fantasztikus fogadtatás és a lelkes közönség hatására azonban mára már szeretem ezt a nótát. Talán mindent a Homok a szélben című dalnak köszönhetek - vallott a dalhoz fűződő érzéseiről Balázs Fecó.

A zenész a rádióműsorban arra is kitért, hogy ugyan sokan félreértik, de 1986-ban nem oszlott fel, csupán egy időre leállt a Korál. Az új korosztály, új zenei igényeinek megfelelően gombamód szaporodtak a szórakoztató ipar sajátos képviselői a zenei piacon és mi pedig - sok más rockbandával egyetemben - nem akartunk részt venni ebben a versenyben - magyarázta a Korál leállásának okait a zenész.

Balázs Fecó szívügye a sitkei kápolna, amelynek 1986-ban megkezdődött a felújítása. Egy kulturális egyesületet is létrehozott, az évente megrendezésre kerülő koncert bevételéből pedig nem csak a rekonstrukciót, de különböző szakkörök, klubok működését is finanszírozni tudják.

Elmondta, többször is lett volna lehetősége külföldre költözni, de erős kötődése miatt sosem hagyná el Magyarországot. Nemrég azonban volt szerencséje Ausztráliában zenélni, ahova máris visszavágyik. Az ausztrál turnéról egy portréfilm is készült, amely a Duna Televízióban lesz látható a tavasz folyamán, de hamarosan dalban is megörökítik az utazás élményeit szövegíró szerzőtársával és egyben barátjával, Horváth Attilával, úgyhogy valószínűleg már nem kell sokat várni az újdonságokra sem.